A csalánt sokan váratlan és kissé fájdalmas élményekkel azonosítják, pedig nagyon is barátságos, mi több, jótékony hatású növényről van szó, amely ráadásul mindenütt megterem.
Nézőpont kérdése, hogy gyomként vagy gyógynövényként tekintünk a csalánra, de az biztos, hogy bizonyos részeit megfelelően felhasználva hasznos segítséget jelenthet a mindennapokban, gyógyászati és kozmetikai területen is. Tudományos neve (urtica dioica) a latin égni (uro) szóból származik: ha testfelületünk közvetlen érintkezésbe kerül a csalánnal, csípős, viszkető, égető érzést tapasztalhatunk, melynek kíséretében általában apró, piros hólyagok is megjelennek a bőrön. Ennek okozói a levélen található csalánszőrök, amelyek többek között hangyasavat, szerotonint és hisztamint is tartalmaznak. A csalán egyébként igen erős is: szűkösebb időkben kiválóan helyettesítette a kendert, és textíliákat, fonalakat is készítettek belőle.
Divatnak egyelőre még nem lehetne nevezni a csalán gasztronómiai felhasználását, de mégis egyre gyakrabban fordul elő a konyhában is: a friss, zsenge csalánlevelekből készített főzelék, illetve köretként vagy salátában a párolt csalánlevél érdekes újdonságot jelenthet. Érdekesség, hogy fűszerként néhány sörfajtához is használják.
A csalán minden része bír valamiféle gyógyhatással, gyógyászati célokra szárát, gyökerét, levelét és virágját is hasznosítják, leggyakrabban gyógyteaként fogyasztják. A népi gyógyászatban általános erősítő, valamint vérképző és vértisztító hatása mellett vizelethajtóként is kedvelt, kiválóan átmossa a veséket, ugyanakkor gyulladáscsökkentő hatását is kimutatták. A hasnyálmirigyre gyakorolt hatása miatt bizonyos esetekben csökkentheti a vércukorszintet is. A csalánteát érdemes édesítés nélkül fogyasztani, de jobb íze lesz, ha egy kevés kamillával vagy borsmentával keverjük. Külsőleg még ennél is gyakrabban alkalmazzák, többféle formában. Reumás bántalmak megelőzésére és gyógyítására, illetve a vérkeringés felfrissítésére évszázadok óta bevett (bár nem fájdalommentes) módszer, hogy a testet a friss csalánhajtásokkal csapkodják.
A csalán vizes főzete és forrázata igazán sokrétűen felhasználható: hajhullás, hajzsírosodás és korpásodás ellen érdemes lehet kipróbálni a csalános öblítővizet. Arcgőzöléshez, a pattanásos bőr kezeléséhez (lemosás) és fürdővízhez adva is frissítő, tisztító hatású a csalánfürdő, bevált szer bőrkiütések, ekcéma ellen is. A csalánból a kozmetikai ipar bőrtisztító krémet is készít; ez főleg a zsíros és korpás bőr számára előnyös. Mivel a csalánlevélből rengeteg klorofill állítható elő, az élelmiszeripar és a gyógyszeripar is gyakran használ csalánt zöld színezőanyagként.
