Már nem pelenkás

Nagy mérföldkő a gyermek és a család életében, amikor a pelenkásból vécéhasználó „nagygyerek” válik. Azonban a szobatisztaságra szoktatás nem megy egyik napról a másikra, és nem csak a gyerek életkorától, de szokásaitól, életritmusától is függ.

Néhány évtizeddel korábban az volt a bejáratott gyakorlat, hogy a kisgyereket, amint járni kezdett, néha még korábban is, bilire ültették. Az eldobható pelenkák megkönnyítették az anyukák és a család életét, ezért az utóbbi időben sokkal több időt kapnak a gyerekek, hogy feltámadjon bennük a vécéhasználat igénye. A kisgyermek fejlődésében jól megfigyelhető szakaszok jelzik érettségét a bilire szoktatáshoz, illetve érettségét a húgyhólyag és a belek kontrolállására.

Legelőször, úgy 15 hónapos kor körül, a kisgyermek észreveszi, tudatosul, hogy pelenkája piszkos.

Általában a 18 és 24 hónapos gyermekek már felismerik, amikor ürítenek és megtanulják azokat a köznyelvi szavakat, amelyekkel jelezhetik, dolguk elvégzését.

30-36 hónapos koruk körül a gyerekek már tudnak előre szólni, ha menniük kell, és nem sokkal később megtanulják kontrolálni az ürítési folyamatot. Bár még most is közkeletű a kifejezés, hogy „szobatisztaságra szoktatás”, sokkal igazabb, hogy a szobatisztaság tulajdonképpen egy képesség, amely fokozatosan alakul ki a gyermekeknél és amely során megtanulják ellenőrizni és irányítani bizonyos testi szükségleteiket. Mint minden képesség fejlődését a szülő segíteni tudja, de mindenképpen a gyermek egyéni fejlődése diktálja az ütemet, amely akár eltéréseket is mutathat az átlaghoz képest.

A biliztetés elkezdésére több jel is utal: a gyereket zavarja a piszkos pelenka, jól meghatározott időben végzi a dolgát, érdeklődik a vécézés iránt, zavarja a pelenka, inkább bugyit viselne, képes önállóan járni, ülni és egyszerűbb utasításokat végrehajtani, elkezdi elrakni ruháit, játékait és kezdi felfedezni, hogy mindennek megvan a helye.

Ha a szülő megfelelőnek érzi a gyermek fejlettségét, akkor a legegyszerűbb, ha pontosan, egyértelműen és részletesen elmagyarázza a gyereknek, mi a különbség a pelenka és a bugyi viselése között. Mivel az átállás nem egyik napról a másikra megy, a szülő türelemmel, megértéssel és a fejlődés elismerésével kövesse az eseményeket.

A szidás és büntetés nem a megfelelő módszer a szobatisztaság gyorsítására. Nyáron, a kevés ruha miatt, kicsit könnyebb a pelenkanélküliség, de a gyerekek ritkán alkalmazkodnak az évszakokhoz.

A nappali szobatisztaságot követi a éjszakai, amelynek ugyancsak megvan a saját üteme. Ha a gyerek rendszeresen száraz pelenkával ébred, jelzi ha vécére kell mennie, illetve ő maga szedi le a pelenkát, akkor nagy valószínűséggel a gyermek végleg elhagyja a pelenkás korszakot.