A hídállásban, más néven hídépítő-pózban a törzs és a lábak tökéletes, hídszerű ívet alkotnak, egyúttal megnyúlik és rugalmasabbá válik a gerinc.
A halpózhoz hasonlóan ez a jóga-ászana is elűzi a feszültséget a nyak és a váll területéről, közben pedig erősíti a hasizmokat és a hát ágyéki szakaszát. A szétu bandászana kiindulásaként feküdjön a földre hanyatt, felhúzott lábakkal, azaz behajlított térdekkel; a sarkai legyenek minél közelebb a farizmokhoz, a lábfejek álljanak párhuzamosan. Belégzésre emelje meg a csípőjét, két tenyerével pedig támassza meg a derekát, ahogy a gyertyaállásnál is. Igyekezzen a csípőjét minél magasabbra tolni, de eközben a vállak a nyakkal és a fejjel együtt maradjanak a földön. Ebben a pozícióban maradva lélegezzen mélyeket, hasi légzéssel. Haladóbb szinten a gyakorlat nehezíthető azzal, hogy az alap hídállásból addig lépeget előre apránként, míg a térdei szinte teljesen kiegyenesednek, de még az egész talpa a talajon marad. Ha már elég erős hozzá, maradjon ebben a helyzetben 3-4 légzésen keresztül, majd lassan lépegessen visszafelé, amíg a lábszárai újra függőleges helyzetbe nem kerülnek.
A pózból végül lassan kell kijönni: először vegye ki a tenyereit a dereka alól, majd lassan, kilégzéssel együtt csigolyánként gördítse vissza törzsét a földre, és végül a lábait is nyújtsa ki a talajon. A gyakorlat a már említett előnyök mellett segít a csuklót is rugalmasabbá és erősebbé tenni, valamint az ágyéki területeket, a beleket, a hasizmokat és a combizmokat is nyújtja. Rendszeres gyakorlás és helyes kivitelezés esetén harmonizálhatja a máj és lép működését, ezzel pedig elősegítheti a zsiradékok emésztését, valamint a méregtelenítést is.
Mivel a halálláshoz hasonlóan ebben a pózban is feszül a has, várandós kismamák, valamint sérvvel rendelkezők ne gyakorolják.
